hornist
hornist
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Személyiségi jogok

Ezt a menüpontot én "találtam ki", a G-Portál csak átvette (de azért ez nem baj). A személyiségi jogokról saját menümben írok.

 
BLOG

A döntés

2014.09.04. 20:33, ZSolt

_

Az életben gyakran dönteni kell, és ez néha nehéz. Sőt, van, amikor igazából senki sem tud segíteni a döntés meghozatalában. Egyedül maradsz, és hiába vannak sokan melletted, igazából nem számíthatsz senkire. A mérleg nyelve billeg jobbra-balra, érvek és ellenérved sorakoznak, és támadnak egymásnak agyadban. Talán még azt is érzed valahol (naná!), hogy megvan a lehetőséged arra, hogy rosszul dönts, és ezt nagyon sokáig bánni fogod.

 

Ez a történet nem egy ilyen döntésről szól - persze, azt túlzás lenne állítani, hogy könnyű volt meghozni. Sokat gondolkodtam, sokat érveltem magamnak. És a döntés megszületett.

A történetem két alkalom, két esemény ütközéséről szólt. Az egyik esemény egy hat napos erdélyi fúvószenekari utazás volt, néhány szerepléssel, gyönyörű tájakkal, remek szállással, teljes ellátással – és a szeretni való erdélyi emberekkel. A másik esemény egy esküvő volt.

 

Azt gondoltam, össze tudom hozni a kettőt. A dolgot persze bonyolította, hogy Erdélyben és az esküvőn is fotózni szerettem volna, és a digitális tükörreflexes szettet cipelni, vigyázni stb. kellett volna. Persze volt B-terv is, ami a következő volt:

Kedden elutazom a zenekarral Erdélybe, a hangszeremmel, a fotós táskámmal (a régi Praktica manuális gépet vittem volna, még két tekercs filmet is vettem bele, a digi pedig szépen itthon megvár), a ruháimmal és a plusz kajáimmal. Négy csomag, oda se neki! Kaptam volna persze enni, de mivel lisztérzékeny vagyok, azért jobb a békesség. Péntekig a többiekkel együtt részt vettem volna a programokon, aztán az utolsó koncert után elvittek volna autóval Sepsiszentgyörgyre (kb. 30 km, de megoldották volna), felszálltam volna a Corona gyorsvonatra, és kis nyugodt (?) alvás után szombat reggel Pesten lettem volna. Irány haza, kis pihenés, ebéd, aztán irány Fehérvár, az esküvő helyszíne. Erdélyben voltam már, és azt leszámítva, hogy hideg volt, és nagyon összefáztam, szóval ezt félretéve gyönyörű volt és felejthetetlen.

 

Eltöprengtem. Jó, felszállok a vonatra, a ruhámat és a hangszeremet a busz majd utánam hozza Pestre, és majd nyilván nem lopják el a maradék kajámat és a Prakticát a két tekercs leexponált filmmel a vonaton. Jó, tegyük fel, nem késik a vonat. Időben hazaérek, ki tudom magam pihenni, időben leérünk. Sima ügynek tűnt. Aztán megpróbáltam rendbe tenni a dolgot. 46 éves vagyok. Megtanultam pár dolgot megoldani, de egyre kevésbé van kedvem rohangálni, idegeskedni. A vőlegénnyel megosztottam a kételyeimet, és ő azt mondta: megértik, ha el akarok utazni. Szeretettel fognak rám gondolni, és úgy érzik majd, mintha ott lennék velük.

Na, ezt nem akartam. Semmi szín alatt nem hagytam volna ki ezt az esküvőt. A vőlegény nem akárki. Az előző írásomban szereplő menyasszony öccse, a családban a legkisebb gyerek, aki nagyon sokszor játszott a gyerekünkkel, és foglalta le értelmesen. 10 évvel idősebb a fiunknál, és nem röstellt vele legózni. Nem egyszer, nem kétszer, hanem mindig, amikor hozzájuk ellátogattunk. Nem, én ezt a vőlegényt és választottját meg fogom nézni, meg fogom örökíteni, látni szeretném a boldogságukat, és együtt akarok örülni velük.

 

A busz így hát elment nélkülem Erdélybe, és ez azokban a napokban szinte eszembe, eszünkbe sem jutott, mert már nagyban készülődtünk családommal az esküvőre. Mint a vőlegény nővére esetében is, a mostani esküvőre is meglepetés-muzsikálással készültünk. Aztán eljött a szombat, összeraktuk a cuccot, beszálltunk az autóba, és elindultunk Fehérvárra.

 

Minden jól ment, időben le is értünk, de a feleségem be akart menni a temetőbe, ami gyakorlatilag az utca egyik végén volt, a másik végén pedig a templom, a szertartás helyszíne. A kettő között pedig egy futballstadion, ahol épp a meccsre érkeztek a szurkolók, de az utat lezárták, kerülni kellett. A temetőlátogatás sem volt rövid, így alig tizenöt perccel az esküvő előtt értünk a templomhoz. Ami nem elég arra, hogy mindenkinek köszönjünk, akit ismerünk, nem elég arra, hogy tüzetesen megnézzük a helyszínt – tulajdonképpen semmire sem elég...

No nem baj, a vőlegénnyel eredetileg úgy beszéltük meg, hogy van hivatásos fotósuk, én legfeljebb a helyemről fotózok Aztán amikor meglátott engem, azt mondta, igaz, hogy van fotósuk, de azt szeretnék, ha én is ott lennék, és én is készítenék róluk képeket. Elmosolyodtam, és azt mondtam: Persze. És magamban hálát adtam az Égnek, hogy valamennyire megtanultam rugalmasnak lenni, alkalmazkodni, és egy pillanat alatt belehelyezkedni egy olyan helyzetbe, amit én belül valahol nagyon akartam.

 

A szertartás nagyon kedves, barátságos, emberközeli volt. Én már voltam pár templomi esküvőn, de ennek a különlegességével nagyon kevés ért fel. A templom ablakán áradt be a fény, és igyekeztem vigyázni, hogy az ifjú pár arcát ne mutatkozzanak erős, zavaró fényfoltok. Persze, figyelni kellett a hivatalos fotósra is, de ezzel sem volt gond. A két egymásnak teremtett szép ember ott állt a figyelem középpontjában, mosolyogtak, és nyomát sem láttam rajtuk feszültségnek, pedig – megtudtam utólag – nagyon izgultak előtte. De minden úgy történt, ahogy a legjobb volt, és éreztem, hogy a fényképezőgépemben gyűlnek azok a képek, amelyeket őt majd biztosan szívesen nézegetnek.

 

A templomi esküvő után a gratulációk következtek. A fiatal párt igyekeztem a kert árnyékos része felé terelni, hogy megint csak elkerüljük a zavaró fényfoltokat. Nagyon sokan gyűltek össze az esküvőre, és én elégedetten néztem őket, és éreztem, hogy ez a két, szeretetre méltó ifjú ember valóban sok szeretetben részesült eddig, és részesül most. És amikor a gratulálók áradata elfogyott, egy meglepetés következett: a násznépet egy majd' 60 éves Ikarus autóbusz szállította át a lagzi színhelyére. És aztán a busz még egy kört tett a városban, hogy aki szeretné megnézni kettejük közös élete kezdetének helyszínét, az megtehesse. Néhány vidám, különös kép készült a buszban, aztán visszatértünk a lagziba.

 

A vőfély elmondta, elharsogta a programot, én pedig lefényképeztem őt, amint a magaslatról szónokol. Aztán bementünk az épületbe, ahol a vendégek befestékezett ujjukkal levél-nyomokat hagytak emléknek egy táblára festett fatörzsön, faágakon, hogy így jelezzék emlékképpen a fiatal párnak. Itt voltunk veletek, és örültünk nektek.

 

Elhelyezkedtünk a vacsorázóasztalnál, és megpróbáltuk rakoncátlankodó gyerekünket rendbe szedni, és elmagyarázni neki, hogy ez az este nem őróla szól, hanem arról a két emberről, akik egymásnak ajándékozzák az életüket. A vacsora aztán meg is kezdődött, és utána tánc és műsor következett. Azaz mi, a fiatal párnak kigyakorolt számaikkal.

 

Mint utólag megtudtam, a menyasszony édesanyja le sem vette ez alatt a tíz perc alatt rólunk a szemét, és utána külön odajött hozzánk, hogy megköszönje, milyen nagyszerű élménnyel ajándékoztuk meg a fiatalokat és őt is. Én pedig megköszöntem akkor már nem rakoncátlankodó gyerekemnek, hogy nagyon jól dobolt a műsorban. A fiatalok szemében meghatottság csillog. Szóval, jó volt. Szóval, megérte.

 

Hosszú volt az este, és mégsem tűnt annak. A lányrablás megrendezése kétségesnek tűnt, de aztán, amikor eltűnt az ifjú asszony, mégis csak gyanús lett a dolog. Aztán persze ki kellett váltani a nőt, és az ifjú férj hősiesen ki is állta a próbát, nevezetesen, egy jó nagy kört tett meg a körben álló násznép gyűrűjében – méghozzá fekvőtámaszban.

 

A lagzi vidám volt, a muzsikus (aki fantasztikusan harmonikázott) nagyon jó hangulatot varázsolt a tánchoz, a vendégek egyre oldottabbak lettek. A menyasszonytánc egy káprázatos forgataggá vált, az ifjú asszony tündökölt, az ifjú férj sugárzott. És én magamban azt mondtam: Nekem itt kellett lenni – és itt vagyok.

 

Az életben gyakran dönteni kell, és ez néha nem is annyira nehéz. Talán nem tudsz róla, de valahol mélyen érzed, hogy többen állnak melletted, hogy szurkoljanak neked, hogy jó döntést hozz. A mérleg nyelve elindul egy határozott irányba, és semmi sem fordíthatja vissza. Az agyad tiszta, eltűnik a kétség, és nem érzed, hanem tudod, hogy nem veszíthetsz. És tisztában vagy vele, hogy ezt az alkalmat, ezt az esküvőt, ezt az örömöt, azt a velük töltött néhány órát soha nem fogod elfelejteni.

Még nincs hozzászólás.
 
BlogPlusz
Friss bejegyzések
2014.10.13. 16:49
2014.09.04. 20:33
2014.08.30. 09:41
2013.09.25. 17:59
2013.08.06. 21:12
Friss hozzászólások
 
Naptár
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Pontos idő
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre