...avagy egy dal ürügyén

A zene itt hallgatható meg:

//hornist.gportal.hu/portal/hornist/upload/385609_1413400270_04107.mp3

(Be kell másolni a böngésző címsorába. A dal jogdíjas, és nem letölthető!)

Már legalább harmincszor, de lehet, hogy többször hallgattam meg ezt a számot (minimum egy éve van meg a lemez). Soha nem unom meg (persze, ésszerűen kell az ilyesmit adagolni, értékes dologról, dolgokról beszélünk). Már ígértem Kiskalászéknak, hogy ki lesznek elemezve. Ők és a dalaik. Már fenem rá a zenei agyamat, és a magyar nyelvi, kifejező eszköztáramat. Szakmai alapon persze, és ha lehet, elfogultságtól mentesen. Ami ebben az esetben szinte lehetetlen.

Már kezd összeállni a kép a műelemzésekhez. Ahogy Róluk szinte néhány perc alatt összeállt, az első fellépésükön - tegyük hozzá, meglepetésszerűen, különös gyorsasággal -, amikor hallhattam őket. Az igazi muzsika szakavatott Hírmondói, a felnövekvő nemzedék zenei nevelésének Felelősei... és akár keresgélhetném még a kifejezéseket, aggathatnék rájuk mindenféle találó vagy mézesmázos jelzőket - de ettől még senki nem fog elmenni a koncertjükre. Márpedig az élő zene, a minőségi élő zene népszerűsítése közügy. Az enyém, az Övék, a tiéd. Mindenkié. "A zene az kell..." És ez nem marketing. Mondom: értékes dologról, dolgokról beszélünk, amikor a Kiskalász Zenekar neve merül fel.

Már vagy három éve ismerem őket. Az első általunk hallgatott koncertjük óta (Gyereksziget) folyamatosan keressük őket, keressük a fellépéseiket. Pedig annak idején a Gyerekszigetre úgy mentünk, hogy "ha már ott vagyunk, meghallgatjuk őket, mit veszíthetünk". Így utólag már tudom, mit veszítettünk volna, ha akkor nem megyünk el... de elmentünk (elmentem a fiammal), és már mindhárom lemezük megvan. Jó anyagból lettek készítve a diszkek, eddig semmi jelét nem mutatják a rongyosra hallgatásnak. Ám, ha a mikrobarázbák (bitek) mesélni tudnának...

Sok. Sok a szám címe - bár az elején Budapest-nek gondoltam a szám címét. Nem az, bár erről a helyről szól. "Budapesten sok a zaj, sok az öröm, sok a baj..." - szóval keresgéltem a műfaját, mert ugye a dalnak van műfaja, még akkor is, ha ők ezt nem biztos, hogy mindegyik esetében megfogalmazták (...most írunk egy cigánydalt, jó?...). Mégis, a cipőfűzős dal például egy blues, a Kukásautó egy protest-song (ez jut eszembe róla: Ó, Uram, adj nekem egy Mercedes-Benz-t... csak ez nekem jobban tetszik...). a Tükör egy reggae stb. És ez? Mi a "Sok"?

Bevallom, eddig nem jöttem rá. Annyira élveztem ezt a számot, hogy sosem láttam, mert nem néztem igazán "mögé". de amint elkezdtem Borinak és Gabesznek rendszerezni a számokat, hogy melyik milyen stílusú, megvilágosodtam. Tessék csak meghallgatni a számot! Tessék csak elolvasni a szöveget!

"Budapesten sok a zaj,
sok az öröm, sok a baj.

Sok a tér és sok az út,
Sok a szép és sok a rút.

Sok a hegy és sok a völgy,
sok a fenyő, sok a tölgy,

sok a kocsi, sok a híd,
sok a lepke, sok a gyík. (Hijjj!)

Sok a szikla, sok a kő,
sok a férfi, sok a nő.

Sok a füst és sok a por,
sok a ház és sok a bor.

Sok a víz és sok a hal,

sok a szó és sok a dal,
sok a szorgos, sok a rest -
sok szerencsét, Budapest!"

 

Nem sok? Én úgy érzem, pont elég. Tizenhat sorban ezt a helyet bemutatni, ilyen tömören, velősen... enyhén szólva frappáns. Bartos Erika, akinek a Kiskalász dalainak szövegét is köszönhetjük, nem véletlenül ihlette meg zenész barátaimat. Gyerekeknek írta, mégis felnőttek is tanulhatnak soraiból. Magyarul, gyermekül, versül... Erika mondatai, gondolatai telitalálatok.

Nos, a szöveget már ismerjük, a ritmikáról (változó ütem) már valamennyit beszéltem. A zenész mindjárt kihallja a dalból, a szöveg megzenésítéséből a komplexitást. 10/8-ad váltakozik 3/4-del a bevezető és befejező szakaszokban, az átvezető részben, és a végére még egy 2/4-es ütemet is kapunk.; 7/8-ados ütemeket érzünk a verse-k alatt, és ez az ütemezés uralja a végig (3/4-del váltakozva) a kristálytisztán átlátható furulyaszóló-dallamot is. Ez a különleges, összetett lüktetés lebegővé, varázslatossá teszi a számot.

Ilyesmivel már találkoztunk, máshol is, emlékezzünk csak vissza Balassi "aszimmetrikus" soraira, vagy Sebő váltakozó ütemeire. Van egy mondókánk, egy történetünk, vagy csak egy helyzetelemzésünk, és ezt ritmizáljuk szövegbe, dalba. Ennek találunk ki hozzá méltó, ezt felemelő dallamokat. Ez egy típus. Manapság nem mondhatjuk túl gyakorinak, de ugye mindenki járt általánosban magyarórára...

Na ugye? Megvan? Milyen egyszerű! Ez egy 20. - 21. századi históriás ének, ráadásul a közös vonásokkal rendelkező eurázsiai negyed-fél-rokonok (nem a finnek, dehogy!!!) délszlávos-bolgáros, váltakozó ritmikájával. A hangszerelése viszonylag egyszerű, de ez históriás ének esetén másként nem lehet. Gondoljunk csak a régi időkből Tinódira és Balassira, vagy "követőikre", Sebőre és Cseh Tamásra. (Na és arra is gondolhatunk, hogy milyen lett volna Cseh Tamás éneke, a háta mögött egy szimfonikus zenekarral...)

Kiskalászék is "csak" négyen vannak (néha öten), és ahogy én látom, én hallom, ez így pont jó. Mindent ki tudnak fejezni így négyen, beleértve nyüzsgő, változatos, színes, pozitív-negatív fővárosunk életét is. Ez így nem kevés, nem sok. Pont elég. Sem elvenni, sem hozzátenni nem tudnánk. A dalhoz sem.