_

Az �letben gyakran d�nteni kell, �s ez n�ha neh�z. S�t, van, amikor igaz�b�l senki sem tud seg�teni a d�nt�s meghozatal�ban. Egyed�l maradsz, �s hi�ba vannak sokan melletted, igaz�b�l nem sz�m�thatsz senkire. A m�rleg nyelve billeg jobbra-balra, �rvek �s ellen�rved sorakoznak, �s t�madnak egym�snak agyadban. Tal�n m�g azt is �rzed valahol (nan�!), hogy megvan a lehet�s�ged arra, hogy rosszul d�nts, �s ezt nagyon sok�ig b�nni fogod.

Ez a t�rt�net nem egy ilyen d�nt�sr�l sz�l - persze, azt t�lz�s lenne �ll�tani, hogy k�nny� volt meghozni. Sokat gondolkodtam, sokat �rveltem magamnak. �s a d�nt�s megsz�letett.

A t�rt�netem k�t alkalom, k�t esem�ny �tk�z�s�r�l sz�lt. Az egyik esem�ny egy hat napos erd�lyi f�v�szenekari utaz�s volt, n�h�ny szerepl�ssel, gy�ny�r� t�jakkal, remek sz�ll�ssal, teljes ell�t�ssal – �s a szeretni val� erd�lyi emberekkel. A m�sik esem�ny egy esk�v� volt.

Azt gondoltam, �ssze tudom hozni a kett�t. A dolgot persze bonyol�totta, hogy Erd�lyben �s az esk�v�n is fot�zni szerettem volna, �s a digit�lis t�k�rreflexes szettet cipelni, vigy�zni stb. kellett volna. Persze volt B-terv is, ami a k�vetkez� volt:

Kedden elutazom a zenekarral Erd�lybe, a hangszeremmel, a fot�s t�sk�mmal (a r�gi Praktica manu�lis g�pet vittem volna, m�g k�t tekercs filmet is vettem bele, a digi pedig sz�pen itthon megv�r), a ruh�immal �s a plusz kaj�immal. N�gy csomag, oda se neki! Kaptam volna persze enni, de mivel liszt�rz�keny vagyok, az�rt jobb a b�kess�g. P�ntekig a t�bbiekkel egy�tt r�szt vettem volna a programokon, azt�n az utols� koncert ut�n elvittek volna aut�val Sepsiszentgy�rgyre (kb. 30 km, de megoldott�k volna), felsz�lltam volna a Corona gyorsvonatra, �s kis nyugodt (?) alv�s ut�n szombat reggel Pesten lettem volna. Ir�ny haza, kis pihen�s, eb�d, azt�n ir�ny Feh�rv�r, az esk�v� helysz�ne. Erd�lyben voltam m�r, �s azt lesz�m�tva, hogy hideg volt, �s nagyon �sszef�ztam, sz�val ezt f�lret�ve gy�ny�r� volt �s felejthetetlen.

Elt�prengtem. J�, felsz�llok a vonatra, a ruh�mat �s a hangszeremet a busz majd ut�nam hozza Pestre, �s majd nyilv�n nem lopj�k el a marad�k kaj�mat �s a Praktic�t a k�t tekercs leexpon�lt filmmel a vonaton. J�, tegy�k fel, nem k�sik a vonat. Id�ben haza�rek, ki tudom magam pihenni, id�ben le�r�nk. Sima �gynek t�nt. Azt�n megpr�b�ltam rendbe tenni a dolgot. 46 �ves vagyok. Megtanultam p�r dolgot megoldani, de egyre kev�sb� van kedvem rohang�lni, idegeskedni. A v�leg�nnyel megosztottam a k�telyeimet, �s � azt mondta: meg�rtik, ha el akarok utazni. Szeretettel fognak r�m gondolni, �s �gy �rzik majd, mintha ott lenn�k vel�k.

Na, ezt nem akartam. Semmi sz�n alatt nem hagytam volna ki ezt az esk�v�t. A v�leg�ny nem ak�rki. Az el�z� �r�somban szerepl� menyasszony �ccse, a csal�dban a legkisebb gyerek, aki nagyon sokszor j�tszott a gyerek�nkkel, �s foglalta le �rtelmesen. 10 �vvel id�sebb a fiunkn�l, �s nem r�stellt vele leg�zni. Nem egyszer, nem k�tszer, hanem mindig, amikor hozz�juk ell�togattunk. Nem, �n ezt a v�leg�nyt �s v�lasztottj�t meg fogom n�zni, meg fogom �r�k�teni, l�tni szeretn�m a boldogs�gukat, �s egy�tt akarok �r�lni vel�k.

A busz �gy h�t elment n�lk�lem Erd�lybe, �s ez azokban a napokban szinte eszembe, esz�nkbe sem jutott, mert m�r nagyban k�sz�l�dt�nk csal�dommal az esk�v�re. Mint a v�leg�ny n�v�re eset�ben is, a mostani esk�v�re is meglepet�s-muzsik�l�ssal k�sz�lt�nk. Azt�n elj�tt a szombat, �sszeraktuk a cuccot, besz�lltunk az aut�ba, �s elindultunk Feh�rv�rra.

Minden j�l ment, id�ben le is �rt�nk, de a feles�gem be akart menni a temet�be, ami gyakorlatilag az utca egyik v�g�n volt, a m�sik v�g�n pedig a templom, a szertart�s helysz�ne. A kett� k�z�tt pedig egy futballstadion, ahol �pp a meccsre �rkeztek a szurkol�k, de az utat lez�rt�k, ker�lni kellett. A temet�l�togat�s sem volt r�vid, �gy alig tizen�t perccel az esk�v� el�tt �rt�nk a templomhoz. Ami nem el�g arra, hogy mindenkinek k�sz�nj�nk, akit ismer�nk, nem el�g arra, hogy t�zetesen megn�zz�k a helysz�nt – tulajdonk�ppen semmire sem el�g...

No nem baj, a v�leg�nnyel eredetileg �gy besz�lt�k meg, hogy van hivat�sos fot�suk, �n legfeljebb a helyemr�l fot�zok Azt�n amikor megl�tott engem, azt mondta, igaz, hogy van fot�suk, de azt szeretn�k, ha �n is ott lenn�k, �s �n is k�sz�ten�k r�luk k�peket. Elmosolyodtam, �s azt mondtam: Persze. �s magamban h�l�t adtam az �gnek, hogy valamennyire megtanultam rugalmasnak lenni, alkalmazkodni, �s egy pillanat alatt belehelyezkedni egy olyan helyzetbe, amit �n bel�l valahol nagyon akartam.

A szertart�s nagyon kedves, bar�ts�gos, emberk�zeli volt. �n m�r voltam p�r templomi esk�v�n, de ennek a k�l�nlegess�g�vel nagyon kev�s �rt fel. A templom ablak�n �radt be a f�ny, �s igyekeztem vigy�zni, hogy az ifj� p�r arc�t ne mutatkozzanak er�s, zavar� f�nyfoltok. Persze, figyelni kellett a hivatalos fot�sra is, de ezzel sem volt gond. A k�t egym�snak teremtett sz�p ember ott �llt a figyelem k�z�ppontj�ban, mosolyogtak, �s nyom�t sem l�ttam rajtuk fesz�lts�gnek, pedig – megtudtam ut�lag – nagyon izgultak el�tte. De minden �gy t�rt�nt, ahogy a legjobb volt, �s �reztem, hogy a f�nyk�pez�g�pemben gy�lnek azok a k�pek, amelyeket �t majd biztosan sz�vesen n�zegetnek.

A templomi esk�v� ut�n a gratul�ci�k k�vetkeztek. A fiatal p�rt igyekeztem a kert �rny�kos r�sze fel� terelni, hogy megint csak elker�lj�k a zavar� f�nyfoltokat. Nagyon sokan gy�ltek �ssze az esk�v�re, �s �n el�gedetten n�ztem �ket, �s �reztem, hogy ez a k�t, szeretetre m�lt� ifj� ember val�ban sok szeretetben r�szes�lt eddig, �s r�szes�l most. �s amikor a gratul�l�k �radata elfogyott, egy meglepet�s k�vetkezett: a n�szn�pet egy majd' 60 �ves Ikarus aut�busz sz�ll�totta �t a lagzi sz�nhely�re. �s azt�n a busz m�g egy k�rt tett a v�rosban, hogy aki szeretn� megn�zni kettej�k k�z�s �lete kezdet�nek helysz�n�t, az megtehesse. N�h�ny vid�m, k�l�n�s k�p k�sz�lt a buszban, azt�n visszat�rt�nk a lagziba.

A v�f�ly elmondta, elharsogta a programot, �n pedig lef�nyk�peztem �t, amint a magaslatr�l sz�nokol. Azt�n bement�nk az �p�letbe, ahol a vend�gek befest�kezett ujjukkal lev�l-nyomokat hagytak eml�knek egy t�bl�ra festett fat�rzs�n, fa�gakon, hogy �gy jelezz�k eml�kk�ppen a fiatal p�rnak. Itt voltunk veletek, �s �r�lt�nk nektek.

Elhelyezkedt�nk a vacsor�z�asztaln�l, �s megpr�b�ltuk rakonc�tlankod� gyerek�nket rendbe szedni, �s elmagyar�zni neki, hogy ez az este nem �r�la sz�l, hanem arr�l a k�t emberr�l, akik egym�snak aj�nd�kozz�k az �let�ket. A vacsora azt�n meg is kezd�d�tt, �s ut�na t�nc �s m�sor k�vetkezett. Azaz mi, a fiatal p�rnak kigyakorolt sz�maikkal.

Mint ut�lag megtudtam, a menyasszony �desanyja le sem vette ez alatt a t�z perc alatt r�lunk a szem�t, �s ut�na k�l�n odaj�tt hozz�nk, hogy megk�sz�nje, milyen nagyszer� �lm�nnyel aj�nd�koztuk meg a fiatalokat �s �t is. �n pedig megk�sz�ntem akkor m�r nem rakonc�tlankod� gyerekemnek, hogy nagyon j�l dobolt a m�sorban. A fiatalok szem�ben meghatotts�g csillog. Sz�val, j� volt. Sz�val, meg�rte.

Hossz� volt az este, �s m�gsem t�nt annak. A l�nyrabl�s megrendez�se k�ts�gesnek t�nt, de azt�n, amikor elt�nt az ifj� asszony, m�gis csak gyan�s lett a dolog. Azt�n persze ki kellett v�ltani a n�t, �s az ifj� f�rj h�siesen ki is �llta a pr�b�t, nevezetesen, egy j� nagy k�rt tett meg a k�rben �ll� n�szn�p gy�r�j�ben – m�ghozz� fekv�t�maszban.

A lagzi vid�m volt, a muzsikus (aki fantasztikusan harmonik�zott) nagyon j� hangulatot var�zsolt a t�nchoz, a vend�gek egyre oldottabbak lettek. A menyasszonyt�nc egy k�pr�zatos forgatagg� v�lt, az ifj� asszony t�nd�k�lt, az ifj� f�rj sug�rzott. �s �n magamban azt mondtam: Nekem itt kellett lenni – �s itt vagyok.

Az �letben gyakran d�nteni kell, �s ez n�ha nem is annyira neh�z. Tal�n nem tudsz r�la, de valahol m�lyen �rzed, hogy t�bben �llnak melletted, hogy szurkoljanak neked, hogy j� d�nt�st hozz. A m�rleg nyelve elindul egy hat�rozott ir�nyba, �s semmi sem ford�thatja vissza. Az agyad tiszta, elt�nik a k�ts�g, �s nem �rzed, hanem tudod, hogy nem vesz�thetsz. �s tiszt�ban vagy vele, hogy ezt az alkalmat, ezt az esk�v�t, ezt az �r�m�t, azt a vel�k t�lt�tt n�h�ny �r�t soha nem fogod elfelejteni.