Esk�v�fot�z�s rokoni k�rben

Egy nagyon sz�p d�lut�n kr�nik�ja

 

 

Egy nap mondja a feles�gem, hogy a ny�ron k�t esk�v� is lesz. A k�t legkisebb unokates�i�. - J�l van, ott lesz�nk. Viszek f�nyk�pez�g�pet (nan�!). Felh�vjuk az anyuk�jukat, hogy hogyan lesz, mint lesz. A fot�z�s is. Azt mondja, a fi��n lehet fot�zni, viszont a l�nynak m�r megvan a k�t fot�sa, de gyertek, v�runk benneteket szeretettel.

J�l van. Egy-egy. Mindkettej�ket egyform�n kedvelem, egyform�n szeretem, de j�. Nem baj. �k �gy szeretn�k. Belenyugszom.

 

N�gy nap m�lva sz�l a telefon. A rokon l�ny az. "Figyelj, lett volna k�t fot�sunk, �d�mr�l m�r tudjuk, hogyan dolgozik, de a m�sik sr�c fot�it nem l�ttuk. �gyhogy neki megk�sz�nt�k, �s t�ged szeretn�nk felk�rni, hogy te legy�l a m�sik fot�sunk, mert a te munk�idat m�r ismerj�k."

H�ha... �l�k, de elkezd bizseregni a l�bam, egyszerre furcs�n k�nny�nek �rzem magam... A l�ny folytatja: "Figyelj, nem tudom, hogy gondoln�d, de mi a fot�kat k�rn�nk sz�pen n�szaj�nd�ka, j� lesz �gy?..."

Nem k�rd�s.

Kilencedike. Otthon be�l�nk az aut�ba. H�sz perccel a tervezett indul�si id�pont ut�n. Fesz�lt vagyok, gyors�t�sn�l odal�pek a g�zra, de tartom a sebess�ghat�rt. Ha valamikor nem, akkor most nem lehet kock�ztatni. �gyis oda�r�nk id�ben - mondja egy hang valahol bel�l, de a parkol�sunk sorsa m�g el�g bizonytalan. Oda�r�nk a sz�nhelyre, de szinte semmi rem�ny, hogy a k�rny�ken �lljuk meg. Eln�zek egy keresztez�d�st, ahol a feles�gem szerint be kellett volna kanyarodjak. R�m sz�l. Vitatkozni kezd�nk (ritk�n van ilyen...). Robbanok. Azt�n lenyugszunk. Ki a rakpartra, vissza a Piarista utca fel�. �ng�l. M�g egy kanyar a rakpart fel� (j�, erre m�r j�rtunk!), majd vissza. Parkol� sehol. Most egy balos a s�t�l� utca fel�. M�lik az id�, hely semmi. �s azt�n, utols� mentsv�rnak a m�lygar�zs... kif�jom magam.

Lerakjuk G�z�t (G�za az aut�nk, nev�t a rendsz�ma ut�n kapta). Kipakolunk, ir�ny a k�polna. L�pcs�n fel, nagyon klassz l�pcs�h�z, j� geometria. Fent ismer�s, mosolyg�, rokoni arcok. �dv�zl�sek. Helysz�ni szemle. Egyeztet�s �d�mmal (ti�d a jobb oldal! - mondja). Na j�.

 

Kezd�dik a szertart�s. Bevonultok. �s amint le�lt�k egym�s mell�, valami le�rhatatlan b�ke telepszik r�m j�les�en. Mindent elfelejtek egy pillanat alatt, ami nem kell ide. Csak n�zlek, csak igyekezlek l�tni benneteket. Hallgatom a szertart�st, h�mp�ly�gnek fel�m a szavak, az ig�k, m�r r�g nem im�dkoztam, a Miaty�nkot halkan duruzsolom magamban. Szolidan csattognak a g�pek, �d�m� �s az eny�m. Mozog a Nap, bet�z az ablakon, f�nnyel, sok f�nnyel, �s m�g t�bb melegs�ggel t�lti el a termet. Foh�szkodom magamban: csak j� helyre �rkezzen az a sok-sok f�ny. �d�m... te mondtad, eny�m a jobb oldal, nem tudom, te hogy j�rt�l, de nekem k�b� bing�.

 

Van ugyan k�t-h�rom perc a n�szmise alatt, amikor a v�leg�ny arc�t haszn�lhatatlan, kem�ny, durva napf�ny �ri. Elm�lik ez is, mint minden rossz. Csak az �r�m marad, el�gedetts�g-sejtelmek. Nem. Ki fogom b�rni, nem n�zem vissza a fot�kat. Vas�rnap reggelig nem. Majd otthon... M�r v�ge is a szertart�snak? Kivonultok. Gratul�ci�k. �d�m vakuja elromlik, seg�ten�k, de nem tudok. N�lam minden m�k�dik. Mindenkir�l lesz k�p.

 

�tmenetileg elk�sz�n�nk, l�pcs�n le, aut�ba be, Visegr�don kisz�ll�s. Terepszemle. Valami k�l�n�s, k�l�nleges hangulat az �tteremben, kifinomult berendez�s, cser�ped�nyek, gyerty�k az asztalokon, cizell�lt szem�lyzet. Lantmuzsika. Asztalunk a f�asztal mellett (bing�!). A v�f�llyel egyeztet�s a lehets�ges �s k�v�natos fot�z�si akci�kr�l. Aperitif, isteni tiszta p�linka. Ismerked�s a hellyel, a hely szellem�vel, f�nym�r�s, pr�bafot�k...

 

Azt�n a LAKOMA. Nincs cs�rg�-z�rg� n�szn�p (CS����KOT!!!). Mindenki kedves, intelligens. Az ifj� feles�g h�slevest szed p�rj�nak. A f�rj biztatja. A terem nem z�g, halkan besz�lgetnek. A v�f�ly beindul, l�t-fut, versel, homlok�t r�ncolja... int�zi a h�ga lakodalm�t. Azt�n ki�llunk mi h�rman muzsik�lni, a feles�gem, a fiam �s �n, szinte v�ghat� a csend. H���... odafigyelnek r�nk. A szem�vegem az aut�ban maradt... pr�b�lom �sszerakni a szemem el�tt sz�tes� kottat�red�keket, r�ncba szedni t�bb h�napja rendetlenked� retin�mat. A v�f�ly p�rja felvesz minket vide�ra. Azt�n v�ge. Pillanatnyi csend. Taps. H����... nektek j�tszhattunk. Tal�n eg�sz j�l siker�lt... El�gedett vagyok a csal�dommal.

 

A vacsora v�ge fel� a fiatal p�r v�gigj�rja az asztalt�rsas�gokat. Hozz�nk is j�nnek: meg vagyunk-e el�gedve? J�-e az �tel? Megpr�b�lom szavakba �nteni, egy kicsit nehezen megy, a bennem feltolul� t�bbsz�r�sen �sszetett, legmagasabb el�gedetts�gi szintet t�kr�z� mondataimat pr�b�lom emberl�pt�k�v� kicsiny�teni. Nehogy koplaljunk, mondja az ifj� f�rj. Na ja. A d�zs�l�s a jelenlegi helyzetre nagyon enyhe kifejez�s lenne...

 

A helysz�n kisz�m�that�, felm�rhet�, ti a m�r elk�sz�tett pap�rk�pekr�l is r�nk mosolyogtok. Mi�rt is vagyok itt? Ja, lesz mulats�g, p�r fot� a t�ncol�kr�l, be�ll�tott k�p semmi, behoztuk a der�t�lapokat, de nem kellenek... Lefot�zok egy f�lig le�gett gyerty�t. F�l szemmel lesem a v�f�lyt, mikor int: eks�n!

�s j�tt. "Hova �lljuk be, Zsolt?" Mutatom a helyet a csoportk�pekhez, a sz�nezett, gy�ny�r� ablak�vegt�bl�k el�tt. Felmer�l a lehet�s�ge, hogy esetleg csillogni fog, de �n tudom, hogy nem fog, viszont a szemek, a szemek azok csillogni fognak. No, b�zzunk benne, hogy �lesek lettek. "Lenne m�g csoportk�p, nem baj?..."

Neked, nektek m�g k�tsz�zat is, dr�ga ifj� h�zasok. H�t mire ez az eg�sz, ha m�g csak meg sem pr�b�ln�m, hogy min�l nagyobb legyen az �r�m�t�k, amikor visszan�zitek a k�peket? Ez csak term�szetes, hogy itt vagyok, �s teszem a dolgomat. Nem hajt semmif�le megfelelni akar�s, anyagi �rdek, k�ls� k�nyszer. Egyszer�en j�lesik �jra meg �jra kioldani a z�rat, b�zva abban, hogy j�k lesznek a k�pek. Hogy tetszeni fognak nektek. N�ha r�n�zek az LCD-re. Egy picit nyeregben �rzem magam. Egy-k�t kock�t megism�tl�nk. Semmi gond.

 

Azt�n... buli van! A zenekar fergeteges. �llati j�, gondolom �gy ut�lag, ilyen zenei min�s�get m�g lagziban nem nagyon hallottam. Azaz, tulajdonk�ppen soha. Egy sz�netben megk�sz�n�m ezt az �nekesn�nek. Azt mondja, igen, j� a zenekar, de az�rt, mert l�tj�k, hogy a k�z�ns�g mennyire szereti a zen�t, hogy mennyire �rt hozz�. Sz�val, k�lcs�nhat�s, oda-vissza inspir�ci�. A t�nc hull�mzik, a viszonylag kis t�nct�r �lland�an tele van. Szinte minden lehets�ges n�z�pontot kipr�b�lok. Leh�zom a cip�met, fel�llok egy sz�kre, magasba emelem a g�pet. �jra meg �jra. A t�ncol� k�z�ns�g �s a pinc�rek meg�rt� arccal ker�lgetik magaslati f�szkemet, a cip�imet is �vatosan tolj�k arr�bb, de el�bb megk�rdezik, hogy lehet-e...

 

Vet�t�s. Valaki nem l�t t�lem (100 kil� vagyok, nem tudok el�gg� belesimulni a falba). Egy kicsit morgok a v�f�lynek, k�s�bb megbesz�lj�k a dolgot. Minden ok�, nincs harag. J�n a torta, ahogy illik. Azt�n menyasszonyt�nc.

Egy fain kisfi� r�m n�z, meg a g�pemre. Mintha r�g�ta ismern�m. V�ltunk p�r sz�t, okos szemekkel r�m mosolyog. H���, micsoda �rtelmes, kedves n�szn�p... �s m�lt� hozz�juk az el�z�keny kultur�lt felszolg�l�i magatart�s. Az ifj� feles�g k�s�bb elmes�li, hogy a tort�juk a lagzi el�tt egy nappal beomlott. A h�romszintes torta als� �s fels� r�sz�t a pinc�rek rendbe hozt�k, egy cukr�sz elk�sz�tette a k�zep�t, �s szombatra �sszerakt�k. A torta hib�tlan. A szem�lyzet is. Az ifj� p�r pedig fantasztikus.

 

Az este egy nagy �r�mm�, valami le�rhatatlan, finom boldogs�gg� olvad �ssze (mint el�tte nap a jobb sorsra �rdemes torta... de mell�kz�nge, roml�s, izgalom n�lk�l.) Az�rt m�gis csak menn�nk kellene, egy �ra haz�ig az �t, �s m�r elm�lt hajnali egy. �sszeszedj�k magunkat, elb�cs�zunk. T�bbekt�l k�tszer is. A fain kisfi�nak bemutatkozom, az apuk�j�nak adok egy n�vjegyet, mert �gy tartom j�nak. F�lt� gonddal csomagoljuk �ssze aj�nd�kba kapott, n�vre sz�l� serlegeinket. �s �n valahov� becsomagolom magamba, m�g �vatosabban, k�r�ltekint�bben, ennek a sz�p d�lut�nnak �s est�nek az eml�keit.

Vissza a bloghoz

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s